A Love Händel gitárosa arról énekel, hogyan lett zenész.
Sok éve egy nap
Talán szombat volt épp
Egy fickó bluest pengetett,
Éreztem ez milyen szép!
Csak egy ócska dobgitár,
Ez volt az összes vagyona
A dala oly búsan szólt, de neki mégse volt baja.
Ő észrevett ott, és így szólt:
ha a súlyos gond lehúz, vagy bármi bánat ér
A legjobb gyógyszer csak a blues.
Apámnak mondtam, kell egy gitár
Le is térdeltem én, nem érdekelt
Hogy innen mi vár, azt mondta: Jól van legény!
Aztán meg így szólt:
Rendben gyerek, a boogie téged akar!
Csak jól kezeld a hangszered,
Itt lehetsz komoly arc.
Mindhalálig élet, mert a zene nagy erő,
Hidd el, hogy ez az út a mennybe,
Így lettem én is menő!
Hallgasd cimbi, ez a hangszer milyen csúcs!
Ha akarom addig nyúzom amíg csak bírja
Swing és blues, Csak kotta kell és hangszerek,
Mert minden így kerek!
Csak fül kell, egy kis hallás,
Gyere, együtt nyomni, de remek
Csak tapsolj most velünk, ez a ritmus kell nekünk
Gyere mozgasd csak a hátsót,
Gyere, ilyen buli még sosem volt
Metál! Nyújtsd az öklödet fel!
Metál! Egy kis headbang is kell!
De kemény, mint az acél, Rajta, kezeket fel!
Az apád megbolondul, És a szomszéd kiborul!
Ez a ritmus csoda, Mindenkinek ez kell
Igen, csak nyomni zúzni, haver csutkáig tekerd fel
Az életünk a zene, hadd szóljon most ezerrel!